Tudtad mikor épült az ország első vasútvonala? S azt, hogyan lett Püspökladány a térség fontos vasúti csomópontja?
A vasutasok ünnepét 1950 óta tartják az országban, 1961 óta pedig minden július második szombatján. A Magyar Királyság vasútépítési hálózatának egyik fősodrában alakították ki a püspökladányi vasúti csomópontot is. Több érdekes relikvia mellett ezeket is bemutatta a Hajdú Online-nak Bíró Ferenc Mihály, a püspökladányi Vasúttörténeti Magángyűjtemény alapítója.
Elsősorban édesapja iránti szeretetből és tiszteletből vált vasutassá Bíró Ferenc Mihály, aki több mint húsz éve gyűjti, dolgozza fel és mutatja be a püspökladányi és környéki vasutasmúlt érdekességeit, szépségeit. A püspökladányi Vasúttörténeti Magángyűjtemény alapítója 2000-ben jutott hozzá a kiállítása első darabjához, egy kézilámpához, majd az évek folyamán egyre több relikviát kapott, illetve szerzett be. Jelenleg egy 70 négyzetméteres, egykori garázsépületben rendezte be tárlatát, de tervei között szerepel egy 40 négyzetméteres kiállítótérrel való bővítés is.
A 74. Vasutasnap alkalmából látogattunk el a különleges püspökladányi múzeumba. Bíró Ferenc Mihály vasúttörténeti ismertetővel kezdte a Haonnak tartott tárlatvezetését. Mint elmondta, az első vasútvonalat (Pest és Vác között) 1846. július 15-én nyitották meg. Ehhez kapcsolják a vasutasok ünnepét is, amely 1961 óta minden év júliusának második szombatja.
Püspökladány a hazai vasútépítés fősodrában volt. A térségben egy gazdasági érdekkör alakult, a Tiszavidéki Vasúttársaság, amelynek képviselői a királytól megkapták a koncessziót, s meghatározták az itteni vasút vonalát Szolnok és Debrecen között 1857-ben
– ismertette. Elmondta, eredetileg Karcagról Nádudvarra, majd onnan Hajdúszoboszlóra tartott volna a vasút nyomvonala, de Bucsánszky József miniszteri főfelügyelőnek köszönhetően Püspökladányra esett a választás. 1858-ban innen indult a térség második vonala Nagyvárad felé, ekkor vált a város térségi csomóponttá, s ez meghatározta a későbbi fejlődését.
Lassan huszonöt éve gyűjti a vasutas relikviákat
– A kiállítást a négy vasúti szakszolgálat szerint tematizáltam. A forgalmi-kereskedelmi szakszolgálattal például a személypénztáraknál vagy a jegyvizsgálatnál találkozhat az utazóközönség. A vontatás-gépészet többek között a mozdonyvezetőt, valamint a vonó és vontatott járművek fenntartását és javítását foglalta magában – ismertette. A másik kettő az építés-pályafenntartás, valamint a távközlés-biztosítóberendezés szakszolgálatai. Utóbbi része például az utastájékoztató rendszer üzemeltetése.
A gyűjtést 2000-ben kezdtem. Először csak egy kis emlékszobát szerettem volna kialakítani a munkahelyemen, de sajnos az nem jött össze. 2005-ben végül ezt a garázst kezdtem el berendezni azzal a céllal, hogy minél többekkel – főleg fiatalokkal – megismertessem a vasút történetét, a vasutas hivatás szépségét – idézte fel.
Egészen a dualista korszakig repít vissza a püspökladányi vasúttárlat
– Elsőként egy képzeletbeli váróterembe érkezünk, ahol forgatható menetrendi táblák, egy kovácsoltvas pad, valamint egy 1963-as felhívás fogadja a látogatót. Utóbbi pontokba szedve foglalja össze, mit lehet, s mit nem a vasútnál csinálni. Vannak rajta már idejétmúlt utasítások – mutatott körbe Bíró Ferenc Mihály. Továbbmenve egy építési-pályakarbantartási összeállítás következik, melyben megtalálható például egy 1916-os pályafenntartó brigád munkanaplója, valamint több útmutató, magasságjegy és tankönyv is. A következő vitrinekben vasutas törzsgárdajelvényekkel, távírójeladóval, egy telefon külső csengőjével, illetve egy Leclanché-elem üvegedényével és egy, az 1920-as évekből való fuvarlevéllel, díjszabásokkal, forgalmi és jelzési utasításokkal is megismerkedhetünk.
Igazi nosztalgiautazás a püspökladányi vasúttörténeti gyűjtemény
A következő részleg egy működő sorompó-előjelzővel és egy síngyűjteménnyel kezdődik. Utóbbi legöregebb darabja egy 1880-as resicai sín. – Resica jelenleg Romániában van, a Bánság történelmi régiójában, az egykori Krassó-Szörény vármegyében. Az ottani vasmű ma is működik, ott csinálták az első hazai mozdonyt több mint 150 évvel ezelőtt – mutatta be Bíró Ferenc Mihály.
A gyűjteményben megtalálható egy 1960-as évekbeli fejlesztésű távközlési asztal, illetve egy 1942-ben gyártott Siemens–Halske típusú forgalmi irodai rendelkező készülék, mely 2014-ig hibátlanul működött, s látta el a feladatát.
– Egyik ékköve a kiállításnak egy Mávag „Jobbágy” típusú kályha, ezzel fűtötték a személyszállító vagonokat. Mellette egy személypénztári jegytároló szekrényt fedezhet fel a látogató. Ezen kéregjegyeknek a használata majd’ 200 évre tekinthet vissza. Angliában használták először ezt a vastag kartonpapír alapú, előrenyomtatott jegyformát, bizonyos viszonylatokra, bizonyos kilométerekre – mutatta be Bíró Ferenc Mihály. A falakon különböző képek, mozdonytáblák láthatók, köztük a Pfaff Ferenc, a MÁV főépítésze által tervezett régi debreceni nagyállomás fotójával. Az épületet a debreceni bombázások idején érte találat, majd újat építettek helyette, s azt 1961-ben adták át az utasforgalomnak.
Az új „szocreál” stílusú állomást Kelemen László és Sajó István tervei alapján építették, az állomás ékköve az utascsarnokban Domanovszky Endre óriás sgraffitói.
– Püspökladányban volt még egy szakszolgálat, az úgynevezett fatelítő. A két világháború között 400 fő fölött foglalkoztatott, Európa legnagyobb teljesítményű fatelítője volt. A vasúti pályák talpfáit gyártották, de 1944-ben ezt is légitámadás érte, leégett a fatér, viszont ’45-ben újraindulhatott a termelés – jegyezte meg.
Mindezeken túl gépészeti összeállítás, távíróoszlop, kézi hajtány, egy Bhv-kocsibelső, valamint jelzőmakettek és emeltyűk is alkotják a különleges püspökladányi kiállítást
www.haon.hu/helyi-kozelet/2024/07/vasuttortenet-relikvia-puspokladany-vasutasok-unnepe
2017.08.31. Önkormányzati ülés - Közérdekű bejelentés
A MÁV ZRt. arról értesítette Püspökladány Önkormányzatát, hogy nem tervezi
az állomáson lévő Posta hely megszüntetését, így a további működése biztosított.
Egy lépés várostörténeti emlékeink megőrzéséért...
2017. 02. 09. Hajdú Bihari Napló - HAON
www.haon.hu/palyabicikli-keregjegyek-sinek-egyenruhak-kozott-setaltunk/3370515
A vasúti hagyományaira büszke városban egy magángyűjtő jóvoltából, vasúti és önkormányzati segítség nélkül létesült a vasúttörténeti magánmúzeum.
Bíró Ferenc több ezer darabos vasútitárgy-gyűjteménye egy részét saját múzeumában mutatja be.
További részletek a cikkben...
2016. december 12.
Bíró Ferenc - egyesületünk tagja - vasúti magángyűjteményéről készült riport
a Kossuth Rádióban.
Meghallgatható:
www.mediaklikk.hu/2016/12/09/a-hely-vasuttortenet-puspokladany/#
2015. december 11. 14 óra
Érdeklődők, vasútbarátok hosszú sorokban érkeztek a Ladányi vasút történetét bemutató kiállítás megnyitójára.
Köszönet és tisztelet a kivételes és nagyszerű magángyűjtemény tulajdonosának!
KÖSZÖNJÜK FERI!
Vasutasmúlt
Biró Ferenc - egyesületünk tagja - egyedülálló vasutas gyüjteményéről közült cikket a polusonline.hu
www.polusonline.com/2015/05/ahol-vasut-multja-vegleg-otthonra-lelt.html#.VWiFnYwTbnA.facebook
Ahol a vasút múltja végleg otthonra lelt!
Van Püspökladányban, egy vasúttörténeti magángyűjtemény ami Biró Ferenc Mihály, páratlan gyűjteménye az egykori vasutas élet mindennapjairól.
Tárgyi emlékek, dokumentumok, utasítások, jelzőtáblák, igazolványok, szabadjegyek, képek, oklevelek, plakátok, tablók, alkalmi kiadványok és ezer más, amit valaha használtak a vasúton.
Gondolom a laikusok nem is igen tudják sok tárgyról micsoda, ön eligazodik a tárgyak között?
Természetesen én sem tudok minden vasútnál használt eszközt (alkatrészt) rögtön felismerni, de a vállalatnál eltöltött évek alatt felhalmozott sok tapasztalat alapján és egy-egy szakterületen dolgozó egykori kollégák segítenek.
Én egyszerű utasként, csak néhány tárgyat ismertem föl, amit valaha a vasúton használtak. Ön, ha birtokába kerül egy tárgy, azonnal tudja mire volt jó annak idején?
Kiigazodom a tárgyak között, Jómagam közel 35 éve a vasút különböző területein dolgozom. Püspökladánynak igen erős kötődése van a vasúthoz, hiszen a XIX. század végével kialakult a ma is létező vasúti csomópont, a vasút volt az 1970-es évek legnagyobb foglalkoztatója, így nem volt olyan család, ahol ne lett volna vasutas valaki, itt Ladányban ez volt a biztos kenyér valaha. ".... aki bekerült a vasúthoz akármilyen kicsi rangot is adtak neki, az már biztos, vagyis fixes és nyugdíjas állásban volt és különbül élhetett, mint a paraszti rétegek zöme......" idézem Csák Gyula írót, Püspökladány szülöttét.
Sajnos ez már a múlté, a vasútnál is a technikai és az alkalmazott vasúti technológiai fejlesztések a létszám csökkenésével járnak. Ez most a 100-as fővonal korszerűsítésével nyomon követhető.
De a vasútnak varázsa is van?
Valamikor 1965-ben édesapám helyettesítőként szolgált, mint váltókezelő Püspökladány állomás I. végén a váltóállító toronyban. Meleg nyári vasárnap volt és édesanyámmal délben ebédet vittünk hozzá, a számomra akkor rendkívül érdekes épületbe, a munkahelyére.
Talán ekkor „csapot meg a mozdony füstje” nem tudom? De azt tudom, hogy édesapámmal sokat beszélgettünk munkájáról, a vasút minden rejtelméről, a váltók- jelzők- sorompók, mozdonyok, és minden más vasúti berendezés működéséről, és így tovább.
A tárgyak maradnak, az emberek meghalnak, ön az örökösük a tárgyaknak?
A tárgyi emlékek és egyéb dokumentumok gyűjtését már évekkel ezelőtt elkezdtem, célom, hogy a még fellelhető emlékeket összegyűjtsem és kiállítássá rendezzem egy arra megfelelő helyen. Szeretnék emléket állítani édesapámnak Biró Ferenc MÁV főtanácsosnak, akinek egész életét a vasút és a vasúti szolgálat töltötte ki. Személyén keresztül a több mint 150 év Püspökladány-i vasutasságának, akik a történelem útvesztőiben helytálltak munkájukkal.
Látom a teraszon még várótermi pad is van, ez olyan mintha vonatra várnánk!
Ma már gyorsan változik, a vasút kiszorulnak a régi eszközök, kell, egy hely ahol otthonra találnak, és nyugdíjba mehetnek a hosszú szolgálat után.
Számomra fantasztikus az ön gyűjteménye, van egy honlapja is, www.vasutasmult.hu ami itt föllelhető a régi vasútról az lenyűgöző, ez mind az ön keze munkáját dicséri. Minden tárgyban benne van a szíve?
Itt szándékozom bemutatni a vasúttal kapcsolatos már nem használatos tárgyi emlékeket, kortörténeti dokumentumokat és ezeken keresztül e nagy múltú közlekedési ágazat letűnt napjait.
Nem utolsó sorban törekvésem a vasút, mint környezetbarát közlekedési eszköz népszerűsítése, és az ifjúság érdeklődésének felkeltése a vasút, mint hivatás iránt.
Mint ismeretes az ilyen tevékenység non-profit jellegű, így gyűjteményem állandó kiállítására közel 100 m2-es területre lenne szükség. Gyűjteményem jelenleg dobozokban várja a kiállítási lehetőséget.
Ezért döntöttem az önálló honlap létesítéséről és a közel tizenöt éves gyűjtőmunkámat 2014. év márciusától feldolgozom és folyamatosan megjelentetem a www.vasutasmult.hu internetes oldalon. A felhalmozott anyag honlapra felvitele napjainkban is zajlik, a tárgyak és eszközök fényképezésére 2015. nyarán kerül sor. A gyűjtőmunka szenvedélyén túl, a gyűjtőnek van egy olyan törekvése, hogy gyűjteményét be tudja mutatni a téma iránt érdeklődőknek.
Gyakran előfordul, és mindig örülök, hogyha megkeresnek fiatal diplomázók, szakdolgozatot írók, szívesen segítek nekik a forrásmunkák biztosításában. Személyes kötődésemről a vasúthoz bővebben a honlapon vallok.
Megragadom az alkalmat, hogy elmondjam régi szívfájdalmamat az egykori fatelítő üzem technológiai és irodaépület együttesének jövőbeli hasznosítása nem megoldott, amit azóta egy 2008-ban kelt jogszabály alapján védetté nyilvánítottak. Ezért a püspökladányi civilek egy folyamatosan bővülő csoportja úgy gondolta, hogy a közel 100 éves épületet és a benne lévő gépeket megmenti és bemutathatóvá teszi az utókor számára, sajnos civil csoportunk falakba ütközik, a MÁV, mint szervezet semmilyen megoldást nem kínál, hagyja lepusztulni a felbecsülhetetlen európai mércével is mérve rendkívül értékes ipartörténeti jelentőségű műemlékét.
Érdekes, hogy a MÁV hivatalos állásfoglalása a következő a funkció nélkül maradt épületekkel kapcsolatban:
„MÁV Zrt. a használatban lévő épületei fenntartását is csak nagy erőfeszítések árán tudja biztosítani. A használaton kívül került épületek megfelelő karbantartásának, felújításának finanszírozása pedig szinte lehetetlen. A MÁV saját műemléki kategória csak azon épületek esetében jelent védelmet, amelyek használatban vannak és várhatóan hosszútávon is használatban maradnak. A funkció nélkül maradt épületek esetében ez a védelem nem sokat ér, hiszen bármikor visszavonható, illetve az értékesített épültekre már nem vonatkozik. A helyi védelem és a műemléki védelem is leginkább a használatban lévő épületek esetében hatásos.
A funkció nélkül maradó épületek esetén csak elnyújtja a pusztulás folyamatát. Lényeges tehát, hogy mielőbb új funkciót kapjanak a védendő épületek, és ehhez a megmentésben érintettek (MÁV, önkormányzat, alapítványok, vállalkozók) összefogására van szükség. Pusztán közgazdasági szemlélettel, üzleti vállalkozás keretében általában nem, vagy ritkán lehet műemlék épületeket hasznosítani, főleg, amikor már szinte romossá vált épületeket kell megmenteni.”
A fenti nyilatkozatból számomra nem értelmezhető a „mielőbb új funkciót kapjanak”, talán ez a MÁV esetében 15-20 évet vesz igénybe, és ekkor, mint lepusztult, lerabolt, hasznavehetetlen épületet kivonjuk a védettség hatálya alól és a probléma megoldódott. Értékeink szempontjából és az utókor számára ez egy tragédia, ami abban nyilvánul meg, hogy nem becsüljük, nem védjük a „nagyapáinktól kapott örökséget” amit a mi kötelességünk lenne „megtartani és átadni unokáinknak” Elnézést kérek az olvasótól e kitérő miatt, de úgy érzem, hogy a MÁV ilyen hozzáállása nem maradhatott kritika nélkül. A gyakorlat nincs összhangban az elmélettel és a különböző kinyilatkoztatásokkal.
Mit üzen az olvasóknak, akik megnézik a honlapját?
Megköszönve érdeklődésüket a téma iránt, figyelmükbe ajánlom, a publikációk menüpontot ahol olvashatnak a püspökladányi vasúti csomópont kialakulásáról, az egykori fűtőház történetéről, a 242,001 pályaszámú gép 1981-es kiállításáról és még sok más mindenről!
Meggyőződésem, hogy a múltját nem ismerő, hagyományait nem tisztelő vállalat nem lehet sikeres! A vasút, mint vállalat XXI. századi sikerességéhez szeretnék hozzájárulni honlapommal és talán egyszer a gyűjteményem kiállításával.
Tudtad, mikor épült az ország első vasútvonala? S azt, hogyan lett Püspökladány a térség fontos vasúti csomópontja?
A vasutasok ünnepét 1950 óta tartják az országban, 1961 óta pedig minden július második szombatján. A Magyar Királyság vasútépítési hálózatának egyik fősodrában alakították ki a püspökladányi vasúti csomópontot is. Több érdekes relikvia mellett ezeket is bemutatta a Hajdú Online-nak Bíró Ferenc Mihály, a püspökladányi Vasúttörténeti Magángyűjtemény alapítója.
Elsősorban édesapja iránti szeretetből és tiszteletből vált vasutassá Bíró Ferenc Mihály, aki több mint húsz éve gyűjti, dolgozza fel és mutatja be a püspökladányi és környéki vasutasmúlt érdekességeit, szépségeit. A püspökladányi Vasúttörténeti Magángyűjtemény alapítója 2000-ben jutott hozzá a kiállítása első darabjához, egy kézilámpához, majd az évek folyamán egyre több relikviát kapott, illetve szerzett be. Jelenleg egy 70 négyzetméteres, egykori garázsépületben rendezte be tárlatát, de tervei között szerepel egy 40 négyzetméteres kiállítótérrel való bővítés is.
A 74. Vasutasnap alkalmából látogattunk el a különleges püspökladányi múzeumba. Bíró Ferenc Mihály vasúttörténeti ismertetővel kezdte a Haonnak tartott tárlatvezetését. Mint elmondta, az első vasútvonalat (Pest és Vác között) 1846. július 15-én nyitották meg. Ehhez kapcsolják a vasutasok ünnepét is, amely 1961 óta minden év júliusának második szombatja.
Püspökladány a hazai vasútépítés fősodrában volt. A térségben egy gazdasági érdekkör alakult, a Tiszavidéki Vasúttársaság, amelynek képviselői a királytól megkapták a koncessziót, s meghatározták az itteni vasút vonalát Szolnok és Debrecen között 1857-ben
– ismertette. Elmondta, eredetileg Karcagról Nádudvarra, majd onnan Hajdúszoboszlóra tartott volna a vasút nyomvonala, de Bucsánszky József miniszteri főfelügyelőnek köszönhetően Püspökladányra esett a választás. 1858-ban innen indult a térség második vonala Nagyvárad felé, ekkor vált a város térségi csomóponttá, s ez meghatározta a későbbi fejlődését.
Lassan huszonöt éve gyűjti a vasutas relikviákat
– A kiállítást a négy vasúti szakszolgálat szerint tematizáltam. A forgalmi-kereskedelmi szakszolgálattal például a személypénztáraknál vagy a jegyvizsgálatnál találkozhat az utazóközönség. A vontatás-gépészet többek között a mozdonyvezetőt, valamint a vonó és vontatott járművek fenntartását és javítását foglalta magában – ismertette. A másik kettő az építés-pályafenntartás, valamint a távközlés-biztosítóberendezés szakszolgálatai. Utóbbi része például az utastájékoztató rendszer üzemeltetése.
A gyűjtést 2000-ben kezdtem. Először csak egy kis emlékszobát szerettem volna kialakítani a munkahelyemen, de sajnos az nem jött össze. 2005-ben végül ezt a garázst kezdtem el berendezni azzal a céllal, hogy minél többekkel – főleg fiatalokkal – megismertessem a vasút történetét, a vasutas hivatás szépségét – idézte fel.
Egészen a dualista korszakig repít vissza a püspökladányi vasúttárlat
– Elsőként egy képzeletbeli váróterembe érkezünk, ahol forgatható menetrendi táblák, egy kovácsoltvas pad, valamint egy 1963-as felhívás fogadja a látogatót. Utóbbi pontokba szedve foglalja össze, mit lehet, s mit nem a vasútnál csinálni. Vannak rajta már idejétmúlt utasítások – mutatott körbe Bíró Ferenc Mihály. Továbbmenve egy építési-pályakarbantartási összeállítás következik, melyben megtalálható például egy 1916-os pályafenntartó brigád munkanaplója, valamint több útmutató, magasságjegy és tankönyv is. A következő vitrinekben vasutas törzsgárdajelvényekkel, távírójeladóval, egy telefon külső csengőjével, illetve egy Leclanché-elem üvegedényével és egy, az 1920-as évekből való fuvarlevéllel, díjszabásokkal, forgalmi és jelzési utasításokkal is megismerkedhetünk.
Igazi nosztalgiautazás a püspökladányi vasúttörténeti gyűjtemény
A következő részleg egy működő sorompó-előjelzővel és egy síngyűjteménnyel kezdődik. Utóbbi legöregebb darabja egy 1880-as resicai sín. – Resica jelenleg Romániában van, a Bánság történelmi régiójában, az egykori Krassó-Szörény vármegyében. Az ottani vasmű ma is működik, ott csinálták az első hazai mozdonyt több mint 150 évvel ezelőtt – mutatta be Bíró Ferenc Mihály.
A gyűjteményben megtalálható egy 1960-as évekbeli fejlesztésű távközlési asztal, illetve egy 1942-ben gyártott Siemens–Halske típusú forgalmi irodai rendelkező készülék, mely 2014-ig hibátlanul működött, s látta el a feladatát.
– Egyik ékköve a kiállításnak egy Mávag „Jobbágy” típusú kályha, ezzel fűtötték a személyszállító vagonokat. Mellette egy személypénztári jegytároló szekrényt fedezhet fel a látogató. Ezen kéregjegyeknek a használata majd’ 200 évre tekinthet vissza. Angliában használták először ezt a vastag kartonpapír alapú, előrenyomtatott jegyformát, bizonyos viszonylatokra, bizonyos kilométerekre – mutatta be Bíró Ferenc Mihály. A falakon különböző képek, mozdonytáblák láthatók, köztük a Pfaff Ferenc, a MÁV főépítésze által tervezett régi debreceni nagyállomás fotójával. Az épületet a debreceni bombázások idején érte találat, majd újat építettek helyette, s azt 1961-ben adták át az utasforgalomnak.
Az új „szocreál” stílusú állomást Kelemen László és Sajó István tervei alapján építették, az állomás ékköve az utascsarnokban Domanovszky Endre óriás sgraffitói.
– Püspökladányban volt még egy szakszolgálat, az úgynevezett fatelítő. A két világháború között 400 fő fölött foglalkoztatott, Európa legnagyobb teljesítményű fatelítője volt. A vasúti pályák talpfáit gyártották, de 1944-ben ezt is légitámadás érte, leégett a fatér, viszont ’45-ben újraindulhatott a termelés – jegyezte meg.
Mindezeken túl gépészeti összeállítás, távíróoszlop, kézi hajtány, egy Bhv-kocsibelső, valamint jelzőmakettek és emeltyűk is alkotják a különleges püspökladányi kiállítást